Kultúra. Ez jó szó a jelenség kapcsán.
A tesztelés egyik legfontosabb feladata megismételhető teszteseteket alkotni, amelyek a program (remélhetőleg helyes) működéséről vallott feltételezéseinket igazolja. Ez nagyon hasonít a tudományos kísérletekhez. Azokat is meg kell tervezni, biztosítani a megismételhetőségüket, stb... A tesztelés kultúráját szerintem erősítené a tudományos gondolkodásmód terjesztése. Persze programozó szakokon csak a két véglet van: színtiszta matematika, amit szerintem sok végzett programozó baromságnak és feleslegesnek tart, ilyen középiskolás lázadó jelleggel, illetve a gyakorlati tárgyak, amik az én tapasztalataim szerint nem fókuszálnak eléggé a szoftvertechnológiára, pláne nem a minőségellenőrzésre. Utóbbin mindenképpen kellene változtatni, és lehet, hogy egy-két kísérleti tudományokkal kapcsolatos kurzus is jót tenne a végzett programozóknak.
Aztán persze ki tudja, mikor fog az oktatás felzárkózni az iparhoz. Itt egy jó kis Stroustrup interjú: cacm.acm.org/magazines/2010/1/55760-what-should-we-teach-new-software-developers-why/fulltext
Ez még egy érdekes adalék a témában: misko.hevery.com/2009/07/11/computer-engineer-vs-computer-scientist/

Ez a hozzáállás. Sajnos most is. Aztán csodálkoztak itt a népek, amikor bevállaltam a hétvégi munkát a zökkenőmentes átállásért. Milyen szép is az, amikor hétfőre, minden szebb és jobb.
De sajnos nagyon erősen tettenérhető ez a hozáállás, itt a legmodernebb szektorban a szoftverfejlesztésben is. Pedig az ember azt várná a fiatal mérnököktől, akármiktől, hogy nem túlesni akarnak a feladaton hanem elvégezni. Kár